E földet már a férgek uralják, minden lépés visszhangzik
a kietlen hamuvidéken metsző hideg hasít
A téboly szédületében, a végtelent szomjazom
s az alaktalan éjhez írok újabb szózatot
Nincs enyhítő balzsam a lélek nyomorára
a vér és a rózsák illatát együtt szívom mélyre
Ahol egykor a vérpadok rémuralma tombolt,
a térdeplő lélekre nehéz árnyék vetül
Sanyargatott szívükkel hírnév nélkül éljenek,
kik testüket korbácsolva körmenetet járnak
vigasz nélkül
A kongó harangok gyászt, s örömöt hirdetnek
egyetlen hagyományunk a névtelen években
A sárevők királya ma éjjel vihart hív
s újra reménnyel telnek meg megfeketedett szíveink
Az elpusztult földekre szórom a kárhozat magvait
de koldusbotra nem jutok - a kardot nyújtom ki
a mennyboltozat felé, s visszhangzik a végtelen
Csak a halmok dalolják e földi pokol minden kínját
Emlékeimben újra ott jártam, ahol az égi óceán kifürkészhetetlen
de tövisek fonnak béklyót rám, és a feledésben elenyészek
Nearly a decade after their last LP, the Chicago post-metal trio resurface with a punishing concept album set in an apocalyptic wasteland. Bandcamp New & Notable May 5, 2024
The metal’s band revelatory new record crosses genres and styles, effortlessly combining seemingly incompatible subgenres. Bandcamp Album of the Day Apr 26, 2024